Ovis jóga beszámoló 2019.01.28.

Ma az ónos eső sokakat elriasztott, kiscsoportos záró foglalkozást tartottunk a Galagonyaházban: Lili, Bálint és Gergő képviseltette magát az ovis jógán. Jövő héttől már a Fruzsina utcai Apponyi Franciska Óvodában folytatjuk az ovis jógát keddenként 16:15-től!
Már az óra előtt ment a körbe-körbe futkosás, újra és újra elámulok, mennyi energiája van a kis ovisoknak :) Megtanítottam nekik a félmaraton és maraton versenyeken népszerű energiapacsizást. Mondtam is nekik, hogy most már futni nagyon sokat tudnak, meg gyorsak is, mint a villám, és már az energiapacsizásban is profik, tavasszal indulhatnak a FótiFuti 2km-es távján ;) Az energiapacsizást ők aztán energia-buksi-simizésre módosították, számomra ez utóbbi mindenképpen tenyérkímélőbb volt, mert mind a három lurkó igen férfias pacsikat tudott adni :)
Próbáltunk aztán körbeülni a nyitó OM-hoz és a Gömbimacis beszélgetős körhöz, de ha Gergő velünk van, a lecsüccsenés ismeretlen fogalommá válik :-D Ezért a rövid és a kakasos OM után már pattantunk is fel, és „Add tovább Gömbimacit és mondj egy pár szót, milyen volt a napod” fogócskával folytattuk.
Aztán elmeséltem az ovisoknak, hogy képzeljék, mire érkeztek be ma az erdei oviba a kis állatkölykök: az óvónéni és a dadus jégszoborrá változott, és senki sem tudja, mi történhetett! Segítenünk kellene nekik, hogy kiolvadjanak!
Mivel hogy fiúuralom volt ma, Bálint és Gergő rögtön jégcsákányt akart ragadni, hogy kiszabadítsák az óvónénit és a dadust a jég fogságából. De én tiltakoztam, és Lili is kétségbeesetten nézett, mert hiszen a jégcsákánnyal véletlen megsérthetjük az óvónénit és a dadust. Ezért inkább azt javasoltam, hogy mindenki ragadja meg a kisbaltáját (az enyém nyele kék volt, Lilié rózsaszín, Bálintté átlátszó, Gergőé kék vagy inkább piros vagy mégis inkább kék… :-D Kimentünk az erdőbe, mit mentünk, futottunk természetesen! :) Mindenki vágott egy szép termetes fát, ki is döntöttük, görgettük a termen végig jobbra is, meg balra is, aztán én is görgettem őket. Aztán felpakoltuk a hatalmas farönköket egy tutajra (a 3 gyereket egy plédre hasra), és vontattam őket le-fel a folyón, néha örvénybe is keveredtünk – ez tetszett a legjobban a 3 kis rosszcsontnak ;) És az volt az érdekes számomra, hogy ahhoz képest, hogy milyen gyorsan kifutottunk az erdőbe, ez a folyóút sosem akart véget érni, mert a gyerekek mindig azt mondták, hogy még menni kell, még nem értünk az ovihoz :-D
De aztán én csak úgy láttam már egyszer csak, hogy odaértünk végre. Legörgettük a hatalmas fákat, és a fiúk javaslatára nem a kandallóba tettük, hanem egy naaaagy tábortüzet raktunk: kicsi rakás nagyot kívánt játszott a 3 gyerek. Elmagyaráztam nekik, hogy tábortüzet úgy rakunk, hogy alulra kerülnek a kisebb gallyak, rá a nagyobb fák, és be kell dugdosni a gyújtóst, pl. újságpapírt. Szóval a kicsi rakás nagyot kíván gyerekkupacba én is bedugdostam a képzeletbeli újságpapír gombócokat, azaz megcsikiztem az oldalukat itt is meg ott is :-D Aztán a farönkök nem akartak elégni a tűzben, el akartak szökdösni. Egyenként kellett elkapkodnom őket, és fejjel lefelé jól meglóbáltam őket a tűz felett, hogy jól kiszáradjanak, felfüstölődjenek, és jól égjenek majd. Ebből legalább 2 kört futottam mind3 gyerekkel :-D
De sajnos az erdei óvónéni és a dadus nem kezdett el olvadozni a mi tábortüzünktől. Pedig még körtáncot is jártunk a „Tábortűz melegén rőt láng, ha lobban…” dalocskára, roptuk párosan is, forogtunk-sörögtünk jobbra balra, én Lilivel nagy lelkesen, Bálint Gergővel – bár a fiúk valahogy táncból folyton birkózásba kötöttek ki :-D
Aztán varázslattal, ráolvasással próbálkoztunk. Az „Egy csepp, két csepp, öt csepp, meg tíz, olvad a jégcsap, csepereg a víz.” versikét különböző ritmusú tapsolással, dobogással kísértük, de sajnos erre sem történt meg a csoda. Megpróbáltuk körbeölelni a jéggé fagyott óvónénit és dadust, mint egy naaagy óriáskígyó, így melengettük őket, meg előtte még egy kicsit kígyóztunk is a teremben és elénekeltük, hogy „Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni, tekeredik a rétes, kígyó akar lenni.”
A sok hiábavaló próbálkozás feletti frusztrációnkat egy színfogóval vezettük le. Nem meglepő módon mindenki pont ugyanolyan színű lett, mint a kis fejszéje nyele volt, és Gergő most sem tudta eldönteni, hogy piros legyen vagy kék :-D
Aztán bebábozódtunk, hogy egy kicsit megpihenjünk, Lili volt az én párom, Gergőé Bálint. Bebugyoláltuk a párunkat egy plédbe, és aztán sétáltak az elefántok, szaladtak a kis hangyák, csúsztak a csiguszok – Gergőé rodeó csiga volt :-D sepregettük a forgácsokat. A végén aztán minden ovis rajtam akarta megcsinálni a gyakorlatot, így is lett :) Aztán Bálint felállt bebábozódva a plédbe csavarva, mint ha egy nagy uszályt viselt volna, mire Lili is szeretett volna egy ilyen uszályt, és máris ő volt Elsa a jégvarázsból :) Bálint pedig lepkévé változott, felkaptam, megreptettem. Ez után mindenki lepke szeretett volna lenni, verdesett a szárnyával, miközben reptettem a „Lepke, lepke, szállj a tenyerembe…” versikére.
Végül azt javasoltam az erdei ovisoknak, hogy csináljunk egy szeretet meditációt a dadusnak és az óvónéninek, mert attól már biztosan megolvad ez a fránya jég. Formáztunk egy kis lótuszvirágot a kezünkből a szívünknél, és az volt a feladat, hogy amikor belélegzünk, akkor nyíljanak a lótuszvirágok (az ujjacskák), és amikor kilélegzünk záródjanak össze. De hát ezek a lótuszvirágok kicsit gyártási hibásak voltak, mert senkinek nem akartak nyílni, nekem kellett egyenként megszerelnem őket, hogy tényleg nyíljanak és csukódjanak. Lili virágát sikerült a legjobban megjavítani, gyönyörűen kinyílt :) Aztán odaraktuk a kis szeretet-lótusz-virágokat a jégszobrokra, és lám, el is kezdtek olvadni. Persze a két fiút nem lehetett ilyen romantikus végjátékba bevonni, ők csak megragadták megint a jégcsákányokat, és hiába tiltakoztam én is, és Lilike is, csak meg kellett még csákányozni szegény olvadozó erdei óvónénit és dadust :-D
Aztán már futottunk is a szőnyegekre, megringattam minden kezet-lábat-fejet a „Hinta, palinta, hintázik a …” dalocskával. Egy szép OM, kicsi nasi, kicsi aji, és már nyitottuk is az ajtót a szülőknek :)
Búcsúzunk tőled, Galagonyaház, sok szép élményt éltünk itt át a gyerekekkel, köszönjük! Viszlát ovisok jövő héten az Apponyi Franciska oviban a Fruzsina utcában!



Kövess minket a Facebook-on!